Salinger Richárd: A házasság és a gyermek (részlet)
- Mikor kimondtam az esküvőnkön az igent erről az egészről szó sem volt. Jóban és rosszban szívesen kitartok melletted a továbbiakban is, drágám, de a gyerekkel csinálj valamit! A jóba és a rosszba nem tartozik bele az, hogy én megháborodok. Egy házasság két ember szövetsége, és nálunk itt ugrál egy harmadik. Sőt várható több is; mert akarsz még gyereket, valld be! Tagadhatod, de látom szemeden! Hát minek ide még gyerek? Munkanélküliség van, drágám, nem lesz munkája, viszont eszik és iszik. Így sosem térül meg a befektetés. Te persze kivirultál, mióta megszületett. A barátaimat is kitiltottad a lakásból. Éjszakánként nem bírok aludni, mert átjön, és álmában rugdos. Érdekes módon, mikor alszik, sokkal pontosabban tud rúgni, mint ébren. Ha ravaszul bezárom a hálószobaajtót, akkor ő éjjel négykor, még ravaszabbul szintetizátorozni kezd. Ez a házasság? Elzárkózunk a világtól, ketten pátyolgatjuk a kis bubókát. Én dolgozom, a bubóka meg zabál. Ha fáradtan hazajövök, a tévé elé áll. Ha nem jövök haza, idetelefonálsz, hogy a gyerek ma még nem állt a tévé előtt. Állandóan téged nézlek vagy a gyerek hátát. Én nem a gyereket hibáztatom, hanem téged. Te vagy ennek az egésznek a kieszelője. Itt minden a kis bubó körül forog. Engem nem érdekel, hogy milyen aranyos, mert szerintem csak akkor aranyos, ha alszik.
(Megjelent a Találkozások 4. évf. 8. számában 2000. szeptemberében)