A ferences szerzetesek hűsége Betlehemben a Születés templomában
	Mi, ferencesek nem hagyhatjuk el … Sajtótájékoztató Róma, 2002. április 5. Igen, mi ferencesek, még ha kockázatokat is kell vállalnunk, nem hagyhatjuk el a Születés Templomát, hisz csak így tudjuk megakadályozni, hogy Betlehemben egy tragikus mészárlás törjön ki. Assisi Szent Ferenc nyolc évszázaddal ezelőtt (1220), két fegyveres hadsereg között, fegyvertelenül ment el Malek-El-Kamel egyiptomi szultánhoz, hogy a béke építésén munkálkodjék. Ma 40 ferences testvérünk és 4 ferences nővér, akaratuk ellenére, ugyanilyen helyzetbe kerültek: saját házukban, betört kapuk mögött, két fegyveres csoport között élnek: kétszáz felfegyverzett palesztin van a rendházban és több izraeli páncélozott harcijármű a ház előtt. Mi a helyünkön maradunk e két csapat között, s mindkettővel dialógust folytatva próbáljuk elkerülni a tragédiát. És mindez éppen Betlehemben, ahol Jézus, a "mi Békénk" született, a Születés Bazilikájában, amely a kereszténység legelső századai óta a hit és a kegyelet emlékműve. “NE HAGYJATOK EGÉSZEN MAGUNKRA”, mondták a betlehemi ferencesek a távozóban lévő olasz újságíróknak, akik egy időre menedéket találtak a rendházban. “SEGÍTSETEK!” Kiáltják ma is felénk testvéreink, akik mint “önkéntes túszok” kerültek bele ebbe a harci gépezetbe. Nyolcszáz évig a ferencesek a meghalt és feltámadt Krisztus hírnökeiként, a kiengesztelődés tanúiként voltak jelen ezeken a helyeken. Ők mindig féltékenyen őrizték ezeket a szent helyeket, amelyek a hit és kegyelet jelei, s amelyek az egész emberiség tulajdonát képezik. “NEM HAGYUNK MAGATOKRA”, mondtam ma reggel a betlehemi testvérek elöljárójának. Mi együtt érzünk velük, hisz a béke mindannyiunk feladata. Egy komoly és kitartó feladat; egy olyan kockázatos feladat, amelyből mindenkinek felelőséggel ki kell vennie a részét. Testvéreink pszichológiailag és fizikailag is fáradtak; élelmiszer nélkül maradtak, mert ezekben a napokban mindazt, amijük volt megosztották a 200 "betolakodó"-val. Mindezek ellenére ők nem tudják elhagyni azt a helyet: hisz mészárlás kezdődne, amely a hónapok óta tartó - s spirálként előrehaladó - erőszakhoz társulva újabb, kitörölhetetlen sebeket okozna. Az összeütközésekben résztvevő minden félnek, mint ferencesek akarjuk kiáltani: AKI SZENVEDETT - a közeli vagy távolabbi múltban - NE TARTSA JOGÁNAK ÚJABB SZENVEDÉSEKET OKOZNI MÁSOKNAK. Ily módon sohasem lesz megoldás a fájdalomra: a bosszú újabb bosszúért kiált, az erőszak újabb erőszakhoz vezet, a halál újabb halált idéz elő; s mindez egy olyan ördögi körhöz vezet, amely eredményeképpen a földünk csak a vér és a halál földje lesz. Egyedül csak a MEGBOCSÁTÁS vezet kapcsolathoz, közösséghez, békéhez. Mindenkinek kiáltjuk: RAKJÁTOK LE A FEGYVEREKET! Térjetek vissza szívetek jobb érzéseihez, amely nem halhatott ki egyiktökből sem teljesen. Hallgassatok a szív “békés hangjára” (s ne a harcoséra), hogy így dialógusra, megállapodási esélyre és közeledésre módot találhassatok. A világ minden ferencese, akik mindenkor befogadták, segítették és védték, akár az egyiket akár a másikat, ma is kész arra, hogy közvetítsen, ahogy már teszik is: hisz nincs semmi veszíteni valónk és semmi védeni valónk, hacsak nem a béke, amely mindenki joga. Nem is olyan régen, templomainkba és házainkba menekültek a halálra vagy kiirtásra "ítéltek". Mindig befogadtuk őket; sokszor saját ruhánkat adtuk rájuk, hogy megvédjük őket. Ma is készek vagyunk egy békés "ferences ruhát" adni mindenkire, hogy ezáltal a béke eszközeivé lehessenek. Ez a mi feladatunk, akár életünk árán is! Az ártatlanokkal, nőkkel, gyerekekkel együtt, akik - Isten és mindannyiunk előtt - irgalomért könyörögnek még egyszer kérjük tőletek: TEGYÉTEK LE A FEGYVEREKET! Ha az erőszak és a halál folytatódik, mi mindannyian - még akkor is, ha különböző mértékben, de - felelősek vagyunk. Testvéreink és nővéreink azok, akik szenvednek, nem maradhatunk rezzenéstelenek, nem lehet, hogy ne kiáltsunk: – az államok vezetőihez: térjetek vissza a józan észhez, hagyjátok el az erőszakot, mert máskülönben holnap mindnyájan vesztesek leszünk – minden jóakaratú emberhez: működjetek közre ferences testvéreinkkel és nővéreinkkel, akik ott Betlehemben, az első vonalban vannak: beszéljetek, kiáltsatok, tegyetek meg minden tőletek telhetőt a béke építésének érdekében. Sürgős! Már nagyon sok ember meghalt, sokan kórházakban szenvednek. Ők a mi testvéreink és nővéreink! – az újságírókhoz: “NE HAGYJATOK MAGUNKRA!”. A betlehemi ferencesekkel együtt ismétlem nektek újságírók. Nagy szerepetek, nagy felelőségetek van: a béke munkálói lehettek. – minden férfinak és nőnek, akinek van hite: kérem, hogy kérjétek a béke Forrását, az ég és a föld Urát, hogy "szívünk keménysége" ellenére adja meg ezt az élethez - a mindennapi kenyérhez hasonlóan - szükséges ajándékot. A Pápával (aki nem fáradt bele újabb és újabb felhívást intézni mindannyiunkhoz), a Szentföldi ferencesekkel és a föld minden keresztényével közösségben, ajánljuk fel 2002. április 7-ikét egy intenzív imanapként, hogy az Úr adjon békés napokat mind a két népnek, és hogy tudjanak nyugodtan együtt élni ugyanazon a földön. Megkérem a világ minden ferencesét, a szemlélődő nővéreket és minden világi ferencest, hogy személyes imájába, minden nap, foglalja bele a békét. Köszönet mindannyiatoknak. Az Úr adjon Békét annak a szent és vérrel áztatott földnek. Az Úr adjon Békét világunknak. Róma, a Kisebb Testvérek Rendjének Általános Kúriája, 2002. április 5. Fr. Giacomo Bini, ofm Minister generalis
	"Nem voltunk hősök, nem voltunk szentek, csak hűségesek szerettünk volna lenni." Lénárd Ödön
	Vissza a nyitóoldalra
	jegyes@jegyes.hu
	Mindenki ötletét, tanácsát szeretettel fogadjuk a jegyes@jegyes.hu címen.

© Minden jog fenntartva