Áldások

Ez annak az áldásnak a szövege, melyet a házasságkötéskor, a nászáldásban hallotok:

Most kedves testvéreim, kérve kérjük Urunkat, hogy erre a szolgájára, aki jegyesével házasságra lépett Krisztusban árassza jóságosan és bőkezűen áldását, és akiket összeköt ez a szent szövetség Krisztus testének és vérének vétele által szeretetben egy szív és egy lélek legyenek! Istenünk te hatalmad erejével a semmiből megteremtetted a világot, majd miután a mindenség alapjait leraktad, és isteni képmásodra megalkottad az embert, te rendelted az asszonyt a férfi mellé, és erre a legősibb emberi közösségre áldást adtál, s ősszüleink vétke ellenére ez az áldás mindvégig megmaradt. Az újszövetségi házasságot még tökéletesebb jelképpé tetted, midőn azt akartad, hogy keresztény híveid házassága világítsa meg előttünk Krisztus és az Egyház jegyesi kapcsolatának szent titkát.

Nézz kegyesen N szolgálódra, ki oltalmazó áldásodat kéri a házasság küszöbén:

A szeretet és a békesség lakjék lelkében, és állhatatosan kövesse azoknak a szent asszonyoknak példáját akiket a szentírás magasztal! A férje bátran hagyatkozzék rá, és elismerve őt egyenlő társának, aki vele a kegyelmi életben is osztozik, méltó tisztelettel legyen iránta és mindvégig azzal a szeretettel szeresse, amellyel Krisztus szerette egyházát!

N szolgádat is kísérje Urunk mennyei áldásod, hogy híven teljesítse minden kötelességét, mint hűséges hitvestárs és családjának gondos atyja!

Most pedig azért könyörgünk Uram hozzád, hogy ezek a szolgáid mindig a hitnek és parancsaidnak utján járjanak, s a házastársi hűséget őrizve az erkölcsi tisztaság példái legyenek. Házasságuk egész folyamán a te szereteted és Szentlelked ajándékait osszák meg egymással, és miközben kölcsönösen tanújelét adják hogy köztük lakozol, egy szív és egy lélek legyenek. Az evangéliumból merített erővel mindenki előtt bátran tegyenek tanúságot Krisztusról.

Azt is add meg Istenünk, hogy otthonukat amelyet alapítanak szorgalmas munkával gondozzák, és legyen az mindenki számára a béke és meghittség szigete. A te dicséreted zengjék örömben és téged keressenek a bánat idején.

A termékenység áldásában részesülve bizonyuljanak erényes, igazságos és irgalmas szülőknek, és fiaiknak fiait mind a ketten láthassák!

Az életük legyen hosszú és boldog, s a szentek társaságába jussanak a mennyben, Krisztus a mi Urunk által.

Ámen.

Tertullianus (megh. 225-ben) így ír:

"Hogyan is írhatnám le egy házasság boldogságát? Az Egyház adja össze őket, az önátadás erősíti és Isten áldása pecsételi meg.

Milyen szép pár két hivő, akik megosztják egymással azonos reményüket, eszményüket, életfelfogásukat, és a szolgálatra való kézségüket!

Mindketten ugyanannak az Úrnak szolgálnak, semmi nem választja szét őket, sem testi, sem lelki. Közösen imádkoznak, együtt térdelnek az Úr elé, együtt böjtölnek. Az egyik tanítja és figyelmezteti a másikat, így támaszai egymásnak. Együtt vesznek részt a szent gyülekezetben, az Úr asztalánál. Együtt élik át a megpróbáltatásokat és az örömöt.

Nem kell félniük attól, hogy egyikük eltitkol valamit, vagy elhagyja a másikat, vagy hogy egymás terhére lesznek.

Szívesen meglátogatják a betegeket és segítenek a rászorultaknak.

Krisztusnak öröme telik az ilyen házaspárban és megajándékozza őket békéjével. Ahol ketten együtt vannak, ott van Krisztus is."

Krizosztom szt. János (megh. 407) így ír az efezusi levélről:

"Imádkozzatok együtt és beszélgessetek az istentiszteleten hallottakról és az ott felolvasott részekről.

Már nem vagytok kettő, hanem egy. Ezért tehát ne beszéljetek így: enyém, vagy tied. Isten mindent mint közösségi ajándékot adott nekünk, különösen azokat a dolgokat, amelyek sokkal fontosabbak mint a pénz. Nem mondhatod: az én napom, az én fényem, az én vizem. Égessétek el a szívetekben az " enyémet és tiedet". És ha valamelyiktek a sajátjáról beszél kérdezd meg tőle: Mit értesz ezen? Nekem nincs semmim, ami csak az enyém lenne. Miért nevezel valamint sajátodnak, amikor minden a tiéd, még én is a tied vagyok! Ez nem kegyeskedés, hanem nagyon nagy bölcsesség."

Nagy szt. Gergely pápa (604-ben halt meg Rómában) "Regula Pastoralis"-ából idézünk:

"A házastársaknak dolgozniuk kell azon, hogy egymásnak és teremtőjüknek tetszésére legyenek.

Meg kell tenniük amivel a világnak tartoznak, úgy hogy ne maradjanak adósai Istennek. A jelen ajándékainak örvendjenek, de ne feledjék az örök gyötrelmet, Vigasztalódjanak a jelen nehézségeiben és reményüket vessék az örök boldogságba.

Tudják, hogy amit tesznek elmúlik, de cselekedeteik célja megmarad. Keresztény házasok nem hagyják figyelmen kívül a jelent de az örök életre törekednek.

Viseljék el egymást türelemmel, és segítség egymást kölcsönös biztatással az üdvösség felé.

Egyikőjük se nézze, azt hogy mennyit viselt el a másikért, sokkal inkább azt, mennyit kell a másiknak miatta tűrnie. Mert ha az ember saját hibáira figyel, amelyeket a másiknak el kell tűrnie, sokkal inkább tudja elviselni a másik gyengéit.!

Vissza az egyházi főoldalra